Franz Rosenzweig levele Edith Hahnhoz, eljegyzésük után - részlet:

Kassel, 1920.01.16.
...Tudod-e, annak idején miért nem tudhattad, „mi a szerelem”? mert ezt csak akkor tudjuk, ha szeretünk és minket is (viszont)szeretnek. Minden mást lehet egyedül is csinálni, ha úgy hozza szükség, de a szeretethez ketten tartoznak. Aki ezt egyszer megtapasztalta, annak nincs többé kedve, hogy bármit is egyedül csináljon; mindent kettesben csinál. Mert mindent lehet ketten is csinálni. Aki megismerte a szeretetet, mindenütt keresi és meg is találja, megtalálja a fájdalmait – de a gyönyöreit is. Pár nap múlva hirtelen érezni fogod az iskolában is, hogy a gyerekeknek egyszer csak hatalmuk lett fölötted: nagyobb fájdalmat tudnak okozni, de nagyobb örömöt is, mint valaha is gondoltad volna. Mert hidd el, aki szeret, nem visel el a maga közelében semmi holtat. És mert a szeretet arra tanítja, hogy „nem futamodunk meg”, ezért nem marad más a számára, mint jól vagy rosszul (valóban jól vagy, nem is, jól és rosszul) - szeressen. „Ki hú rahum attá rahum”, Ő szeret téged, hát te is szeress, ez a talmudi mondás, amelyet Hermann Cohen egy téli előadáson idézett ... s amellyel a Stern a kinyilatkoztatástól átvezet a megváltáshoz, a „Szeresd a Nevet, a te Istenedet” parancsától a „Szeresd felebarátodat, mint magadat” parancsához, valóban nagyszerű mondat, és pontosan ezt jelenti. Soha sem csak magunk számára ébredünk fel, a bennünk levő szeretet a rajtunk kívül levő holtat is megeleveníti. Csakis erről ismerszik meg, hogy valóságos. Mit gondolsz – én már egyáltalán nem tudok "könyvet" írni, nálam most mindenből levél lesz, épp mert a "másikat" kell látnom. Így vagyok az emlékirattal is. Mától már megy a maga útján. Közben néha rám jön valami lustasági roham, mert ez pusztán írás, pedig szívesebben mondanám; aztán mégiscsak megy tovább és a tollammal ordítok …