·Ugrás a tartalomhoz

Szabó Lajos hozzátartozik szellemi ébre­désünkhöz, és most is állandó ütköző és tájékozódási pont a szá­munkra. Nietz­schéhez hasonlóan, közvetlen, személyes vitára szólítanak fel a szövegei. Nem áll meg a kér­dezésben, vagyis nincs olyan atomszerűen felbontatlan válasz, ahol ne tenné feladattá — a befogadó számára is — hogy továbbkérdezzen. Ami megkülönbözteti Nietzschétől, hogy ahol Nietzsche kala­páccsal tör, ott Szabó Lajos az egységeset osztja. Az osztó mozdulat megteremti a kitérőnek vélt erővonalak közös terét, kiélezve addig rejtett ellentmondásukat. Így válik kutathatóvá az erővonalak belső viszonya, aránya és metszéspontja.

Ha csak egy mozzanatot hozhatnánk szóba Szabó Lajos kapcsán, az az egységes értékelés követelménye lenne. Nem is lehet anélkül olvasni, hogy állandóan rá ne kérdeznénk, hogy mit jelent gondolkodni, hogy mi ennek a rangja és értéke. Ennek tisztázása alapvetően fontos ahhoz, hogy létrejöjjön olyan gondolkodói közösség, amiben tudunk lélegezni és növekedni. Ezért szervezünk Szabó Lajos szimpóziumot.

Abért Miklós és Cziegler István

PROGRAM

„Az egységes értékelés követelménye az, ami tisztázza a frontokat.”

TÉMÁK:

„A szubjektív mozzanat centrumba helyezése” — Én-Te-Szó viszony és nyelvmatézis — Lelkiismeret; zseni és mammon

„Teizmus és ateizmus roppant erőinek kereszteződése” — „Egyetemes mozgalomelmélet”, oppozíció, gnózis — A földalatti 19. század: Kierkegaard, Dosztojevszkij, Nietzsche — „Kettő nem létezik”: advaita-tan és krisztianizmus

Felolvasások, „történelmi lecke fiúknak” és beszélgetések, viták

Helyszín:
Rényi Alfréd Matematikai Kutató Intézet
Budapest, Reáltanoda utca 13-15.

Elérhetőség: metszespont.szabolajos@gmail.com

ISMERKEDÉS

Az alábbiakban kiemelünk néhány idézetet, ismerkedés céljából. A Szabó Lajos irodalom jelentős része, beleértve a róla írt szövegeket, elérhető az oldalán.

„Lehetséges a kutató részéről a filozófia megismerése és nevén nevezése a kor szükségszerű tehetetlenségével szemben és lehetséges feltételeznie egyes egyéneket az új generáció köréből, akiket figyelmeztethet saját erejükre, hogy szemben állhatnak a kor tehetetlenségével, hogy ettől nem kell mint gőgtől félniük, tájékoztathatja őket első lépéseiknél, és ezzel a filozófia mindenkor megújuló alaptörekvésének új kutatóit segítettük a korral szembeni kibontakozásukban, és így saját legmélyebb törekvéseinkben nyertünk új szövetségeseket.” A filozófiáról

„A spirituálisabb kérdés előbbre helyezése jelenti az emberibb, a közösségibb jelentőségű problémát. A legspirituálisabbat, aminek szóba hozására éppen megértek erőink.” Szemináriumi előadások 1947. IX. 10.

„Baader: a lelkiismeret a szellem alapfunkciója. A lelkiismeret az önismeret, az emberismeret, az élet s az egész teremtett világ ismeretének orgánuma, forrása, apriorija. Az ember végső formáló ereje. A lelkiismeretben még nyilvánvalóan egy: személy és szó! A lelkiismeret a személy legszemélyesebb pontja, pillanata, örökkévalósága. A lelkiismerettől válik a személy személlyé. Az emberi szubjektivitás legszubjektívabb pontja – és abszolút pont. Végső mérték.” Biblia és romantika
„A radikalizmus titka: a minden előfeltevést felfejtő szubjektív szándék: a szubjektív mozzanat centrumba helyezése.” Szemináriumi előadások 1946. XII. 4.

„Lelkiismeret: érzékenységünk centruma, a mérték, amivel mérünk” Lelkiismeret

„A mérték csak akkor szolgálja feladatát, ha maga is érték. Ha a legnagyobb érték. A mérték csak ebben az esetben igazságos, csak ebben az esetben lehet: mérték. [...] Csak a legnagyobb érték nem féltékeny, csak a legnagyobb értékek és mértéknek létéből következik, hogy nem kell féltékenynek lennie a testvér-értékekre, csak a létező legnagyobb mérték biztosít bennünket minden torzító féltékenységgel szemben, mert erre a féltékenységre neki létezésénél fogva nincs szüksége. Mértékünket féltékenyen nekünk kell őriznünk, hogy el ne veszítsük tájékozódásunkat.” Irodalom és rémület

„A gazdagság mint érték és mint realitás csak a kérlelhetetlen egységen belül lehetséges. Csak az egyben gazdag gazdag, a többi szétesett, puszta halmaz.” Szemináriumi előadások 1946. XI. 27.

„Az értékgondolatnak a célgondolattal való rokonsága nyilvánvaló. Valaki úgy határozta meg az ökonómiát – nem a szűkebb értelemben vett ökonómiát – hogy az ökonómia nem más, mint a kor rendszerezett és megvalósított célkitűzései. Tehát az egzakt értékelemzésnek bármilyen rafinált módon való tagadása ezeket a rendszereket és megvalósított célkitűzéseket teszi lehetetlenné. Mikor értékelésről van szó, akkor az értékelés vonatkozik mind a polgári, szocialista–marxista közgazdaságtanra, mind pedig a katolikusnak nevezett közgazdaságtanra, de ezenkívül mindarra, amit filozófiai vagy filozófiakritikai értékelméletnek neveznek. Ennek hangsúlyozása után az egységes értékelés egyértelmű állásfoglalást jelent a kettős igazság minden nyílt vagy burkolt válfajával szemben. Elmélet és gyakorlat kettőssége, filozófia, teológia és dogmatika hármassága, pluralizmus stb. mind idetartozik. A nem egységes értékelés ontológiailag, általában emberileg egy hétköznapi szóval fogalmazható meg: hazugság. Nem tudunk nem egységesen értékelni.” Szemináriumi előadások — értékelmélet

„Mi a mammon uralkodó tanítása? A semlegesség. Mi van minden semlegesség mögött? A hazugság, a kizsákmányolás és erőszak hármas szövetsége. ” Mammon

„Minden zseni és minden igazi tehetség sorsa egyetlen tiltakozás a hit, a tudás és az érdem szétszakítása és egymás ellen való kijátszása ellen! ” Zseni

„Schmitt: egy emberre az karakterisztikus, hogy milyen nívón azonosítja magát önmagával. Spiritualizmus, materializmus, idealizmus árnyalatai és nívói közül milyen szinten bírom azonosítani magamat önmagammal. Az „ismerd meg tenmagadat!”: ez az azonosítási követelmény! Ez jelenti a világ megismerését is. Magamat és a világot! Egymás nélkül lehetetlen. A világ és az önmagam megismerésének nívója megegyezik. Az önmagunkkal való azonosítás nívóját emelni! Ez a produktivitás fokozója, az önmagunkhoz közellét fokozása, a közösség növelése.
Vitalélektanhoz: Bizonyos kérdésekkel szembeni tiltakozás azt jelenti, hogy emberek gyámság alá kínálják magukat, kérdéseket másokra bíznak, az emberek bizonyos megoldásokkal folytatott küzdelmekből kilépnek: ki akarnak lépni a játékból. Történelemmeghatározó tett és pillanat, hogy bármilyen közösség milyen szintig tud eljutni közösen az azonosítás folyamatában. Ha bármilyen kicsiny is: ha legmagasabb ebből a szempontból – ő a döntő!” Szemináriumi előadások 1947. IX. 10.

„Dosztojevszkij hősei kitörtek a klasszikus balzaci polgári életregény kereteiből egy új birodalomba. Ady és nyelve kitörtek a kiegyezéses Magyarország nyelvéből és világából egy új nyelvbe és egy új világ víziójába. De ide valamennyien testben-lélekben megrendülve és igen magányosan érkeztek meg. A polgári életformát áttörő és azt túllépő hősök és költők betegsége és magányossága ebben különbözik a legnemesebb elefántcsonttornyok betegségétől és magányosságától. Az érzelmi-opciószerű és axiomatikusan elemezhető különbséget úgy fejezhetjük ki, hogy azzal, aki még nem látja az epileptikus Dosztojevszkij és kísértetiesen beteg hőseinek nagy közelségét a testi-lelki egészség megvalósulásához – szemben a telivér polgári küzdelmi formának balzaci klasszicitásával –, azzal tanácsos semmi más kérdésről vitába nem elegyedni ennek a kérdésnek a tisztázása előtt. Minden más hiábavaló, felesleges fáradságnak bizonyulna.” Irodalom és rémület
„Baader—Dosztojevszkij: A naturalizmus eretnekség, de az a teizmus, amely a naturalizmust nem foglalja magában, szintén eretnekség.” Szemináriumi előadások 1947. IX. 10.

„Az ősmisztérium nem lokalizálható. Az ősmisztérium egyetlen, de mindenütt megnyilvánul. A Selbst, az antar-atman a leglényegesebb megnyilatkozása ennek a misztériumnak. Az ősmisztérium a létezés, megismerés és értékelés trinitárius, immanens egysége. Ez az „Om”. Ebben a végső képletben benne van az, amit mondunk és az is, amit mondani nem tudunk. Az ősmisztérium áll az előtérben; ez éppen racionális, értelemigenlő szempontból döntő. Minden misztérium elértéktelenedik, ha az egyetlen misztériummal való kapcsolatát letagadjuk. (Püthagorász) [...]
Az első mondatomban legyen benne reális nihilizmusom, kételkedésem, hitetlenségem – ne hátsó kapun engedjem be a gyengeséget, a kételkedést, sem pozitív vizsgálódó, sem negatív kételkedő formájában. Ha tartalmazza kijelentésem a misztériumszerű, szkeptikus, irracionális, életszerű labilitást – akkor vagyok racionális, szemben az uralkodó felfogással.
Mit nevezünk misztériumnak? Ezt a kimondott és kiképzett feszültséget. — Baader: A kinyilatkoztatással, megvilágosodással okkultáció, elsötétedés jár együtt. — Tábor: A kinyilatkoztatás traumaszerű.” Szemináriumi előadások 1947. IX. 10.

„A közösség figyelő tekintetének kell rajtam lennie, hogy az eszköz eszköz maradjon, „gondolati konstrukcióim eszközök maradjanak, s a szolgájuk ne legyek. Így még megvan a lélekjelenlétem arra, hogy az abszolút szükséges eszközök ne nőjenek a fejemre.” Szemináriumi előadások 1946. XI. 27.
Az atomizmus Parmenidész számára logikai abszurdum. Atomizmus: ön­igazoló tér. A belső űr kivetítése. Démokritosz részéről tudatos paradoxonáról van szó, hogy osztható legyen a valóság. Az atomistáknál már magától értetődővé vált az abszurditás, hogy a nemlétező is létezik. Ez 2000 év múlva, mint atombomba robbant. Innen válasz adódik arra a kérdésre, hogy felelősek-e a technika emberei a rombolásért? Vissza kell menni saját forrásaikhoz. Az emberpusztítás a technikai fogalomalkotás következménye.
Az eltekintésekben, a valóságtól való eltekintésekben tudatosnak kell lennem. Konkrét célok érdekében. ” Szemináriumi előadások 1946. XI. 20.

„Halmazelmélet és atomizmus.
Progresszív karaktere: az osztó magatartást jelenti. Romboló karaktere: hogy ezt egyoldalúan és korlátozottan csinálja.
Osztható-e a pozitron, elektron, elektronmag? Fel lehet-e bontani az elektronmagot és bármelyik részét további részekre? Az Isten képére teremtett embernél embermivoltából adódik a végtelen oszthatás, végtelen aktivitás. Ennek határai:
1. meddig van kívánságom és erőm osztani?
2. ennek nincs se mennyiségi se kvalitatív határa az ősmisztériumig.
Ezen belül pedig: a gyémánt tudja osztani az üveget, az üveg viszont a gyémántot nem (vagy a fa és a fejsze viszonya). Vagy: hidraulikus préssel sem tudom a levegőt vagy teret kettéosztani. Ez az osztó magatartás tehát a pozitív, etikai magatartás.[...]
Az individuum (oszthatatlan) osztja a világot. Erő kell ahhoz, hogy egy pálcát kettéosszak, de ahhoz is, hogy egy absztrakt vonalat kettéosszak: szellemi erő kell hozzá. Nem szabad elhanyagolni azt a mozzanatot, hogy csak konkrét erővel és konkrét iránytudattal oszthatok ketté egy geometriai vonalat. [...]
Atomizmus: örök és végtelen részek. Viszont az anti-atomizmusnak (klerikalizmus) fájt, hogy osztják. Nem mert rálicitálni az atomizmusra.” A hit logikája (2.)

„Etikum: felbontás, analízis, belehatolás, ellenállás megtörése, akarati erőfeszítés. Esztétikum: átadás, passzivitás. A világkép szempontjából: az etikum a világ megváltoztatása; az esztétikum funkciója, hogy ne legyen lidércszerű a változtató szándék, az akarat-görcs nélküli létezés biztosítása. Atomizálatlan, funkcionalizált egységben: én vagyok ez a passzivitás, én vagyok ez az aktivitás és én vagyok ez az átmenet.” Szemináriumi előadások 1947. VII. 16.

 

©2011 lajosszabo.com. Minden jog fenntartva.