Üdvözlöm, Surányi László vagyok.
Fő foglalatosságom:
hit és hitetlenség,
szó, matézis és zene
ütközési és találkozási síkjainak szerkezetét próbálom kutatni.
Ennek fő területei:
A magyar dialogikus gondolkodók
A második személy tapasztalata attól olyan megrendítő, hogy mintegy "felhasítja" énbe zártságomat, "önmagamat". Ahogy a rügyet a virág, amikor kipattan, és előhoz belőlem valamit - Lacan kevés, tisztességgel használható metaforáinak egyike. Ezt a virágot nevezi Ebner"Duhaftigkeit"-nek is, megszólíthatóságnak is. Olyan valóság ez bennem, amit/akit addig nem ismertem, s amibe csak egy konkrét "Te"-vel való kapcsolat avat be. Csak így válunk igazi én-né. És csak akkor s úgy létezik, ha és ahogyan adom. Ez a beavatás kemény küzdelem "önmagunkkal". Harc az angyallal, mert az ilyen találkozásra ugyanaz igaz, amit Schönberg Mózese Istenről mond: a Név "nem a részt kívánja tőled, hanem az egész(ed)et".
Metaaxiomatika
A Név, az Egy "nem a részt kívánja tőled, hanem az egészedet". Egyben, nem részletekben, darabokban. Ez egyszerre felemelő, de traumatizáló is. Mi itt a szerepe a matematikának? Segít-e abban, hogy ennek az ambivalenciának az örvénye ne szívja fel energiáinkat, ne morzsoljon fel? Segít-e felkészülnünk arra, hogy megfeleljünk ennek a felszólításnak? Vagy többet is nyújt? Vagy kevesebbet? Segít-e megtalálni a szót, ami csendet teremt az örvény morajában, ami szétválasztja a csodát a traumától? Segít-e élhetővé tenni a tremendumot? Vagy úgy hűti a trauma forróságát, úgy csillapítja az örvényt, hogy a csodát feldarabolja, szétszórja?
Zene, szó, indulat - a zene szerepe szellemi életünkben
"A zene: középarányos ima és tánc között."
"Szó és zene mélyén ugyanaz az egy titok lappang." (E.T.A. Hoffmann)
Milyen szó képes ezt a közös titkot megnyitni?
English (not yet available)
Publikációim