A „Budapesti Dialogikus Iskola”

English
Deutsch

Az elnevezés és az alapállás

A „Budapesti Dialogikus Iskola” név túlzottan hivatalos hangzása ellenére valójában egy olyan szellemi közösséget takar, amely több mint ötven évig illegális körülmények között működött. Képviselői a szellem primátusát vallják, s ezért elutasítanak minden institucionalizmust. Tagjai sem a nemzeti szocialista, sem a bolsevik rezsimek idején nem publikálhattak. A közösség két középponti alakja Szabó Lajos és Tábor Béla. Szorosabban és kevésbé szorosan sokan tartoztak hozzá, az ő nevük az alábbi, részletesebb történeti bemutatásban szerepel.

A Budapesti Dialogikus Iskola a szellem primátusát és ezen belül a szó primátusát vallja. A racionalizmust és irracionalizmust egyaránt az egységes szellem bomlástermékeiként fogja fel. A racionalizmust túl szűk keretnek ítéli a szellem valóságos problémáinak érdemi kutatásához. A latin „ratio” szó a görög „logosz” szó jelentésmezejének csak egy metszetét fedi le. Kimarad belőle az, amit latinra verbummal fordítottak: ez az élő beszéd, a személyes szó. A verbumot és ratiot egyaránt magában foglaló logosz az igazság kutatásának tere. Az igazság nem tárgyi, hanem személyes, dialogikus viszony. Ilyen értelemben a Budapesti Dialogikus Iskola logocentrikus, a demitologizáló korszellem nyelvi-gondolati közegében fogalmazza újra az örök alapkérdéseket. Azokat a kérdéseket, amelyeket a Biblia, Plótinosz, a spekulatív gnózis és misztika, a klasszikus német filozófia, Kierkegaard és a dialogikus gondolkodók, másrészt az avantgárd művészek vagy a matematikaelméleti kutatók vetettek fel.

Történet

1. A kezdetek.

Szabó és Tábor az 1930-as évek elején találkoztak a magyarországi oppozíciós mozgalomban. Ez az illegális baloldali antikapitalista és antibolsevista mozgalom kapcsolódott Karl Korsch intranzigens marxizmusához is. Legtekintélyesebb szellemi vezetői Szabó mellett Justus Pál, Partos Pál és Szirtes Andor voltak.

Szabó és Tábor találkozásának már a körülménye is emblematikus és szinte kijelöli azt a horizontot, amely felé tartanak. Ezt Tábor Béla fia így írja le (Tábor Ádám, Találkozás a centrumban):

Tábor Bélát 1930 őszén barátja, Szirtes Andor, a kiváló george-ista társadalomkutató elvitte a Jaurés Körbe Szabó Lajos előadására. Mintegy 2-300 fiatal – korschista oppozíciósok, diákok, trockisták, kommunisták vegyesen – próbálta követni az akkor még marxista gondolkodó vallástörténeti tárgyú fejtegetéseit. Az előadás után a hátul álló Tábor Béla szót kért, és úgy foglalta össze a hallottakat, hogy „ha jól értem, az előadó szerint a vallás forradalom, az egyház ellenforradalom”. Szabó Lajos felkapta a fejét, és élénken átszólt a tömegen keresztül: „Pontosan ezt akartam mondani.” Így kezdődött életre szóló szoros barátságuk és majd' negyedszázados munkakapcsolatuk”.

A harmincas évek közepére Szabó és Tábor útja teljesen elvált a marxista mozgalométól. Tábor Béla erről így ír a Szocializmus, gnózis és oppozíció c. írásában (in uő, Személyiség és logosz 246-248):

Korsch a „Marxismus und Philosophie”-ban már azt írta: „a szocializmus a maga végcéljában, de a hozzávezető út minden fázisában is folytatólagos (folyamatos) harc a szabadság megvalósításáért.” Mi ketten Szabó Lajossal akik az oppozíció spirituális magvát képeztük, a cél és az eszköz szétválaszthatatlanságának elve alapján (úgy, ahogy a Vádirat” marxizmus-kritikájában is deklaráltuk) a szabadságot csak folyamatos spiritualizálásként voltunk hajlandók szabadságnak elismerni, és ennek megfelelően a szocialista mozgalmakban (és méginkább a liberalizmusban) megfogalmazott szabadságtörekvéseket önámításnak, vagy álcázott elnyomó törekvéseknek tekintettük.
Az oppozíció már kiindulási pontjában, tehát ezotérikus-marxista fázisában is a teória és ideológia marxi megkülönböztetését tekintette módszertani alapelvének. A „baloldaliság” kvalifikáló jelzőjét, amelyet a marxista mozgalom és ezen keresztül a XVIII. századi felvilágosodás értékvilágától örökölt, szintén azzal az értelmezéssel fogadta el, hogy annál „baloldalibb” egy állásfoglalás, minél radikálisabban érvényesíti a teóriát az ideológiával szemben. A teória Marxnál az igazság kutatását jelenti, az ideológia pedig a „hamis tudatot”, vagyis olyan „tudatot”, amely az igazság kutatása helyett hatalmi érdeket (Marxnál: „osztályérdeket”) szolgál. A spirituális oppozíció (amit következetesen csak ketten képviseltünk Szabó Lajossal) azt tekintette (szellemi) feladatának, hogy a teoretikus magot kihámozza az ideológikus burokból, minden szellemi megnyilvánulásban (ezért szélesedett egyre inkább szellemi érzékenységének köre), de ezt a kritériumot a marxizmus megítélésére is alkalmazta – így távolodott el egyre inkább a marxizmustól, annál is inkább, mivel ez egyre fokozódó mértékben azonosult egzotérikus, „vulgarizált”, popularizált önértelmezésével.”

Ennek a spirituális szabadságeszmének a mértékén mérve dolgozzák fel kritikailag nemcsak a marxizmus közvetlen filozófiai környezetét jelentő német klasszikus filozófiát, hanem az egész európai, görög és hindu filozófiai hagyományt. A fentebb megfogalmazott szabadságeszmét legtisztábban képviselő teoretikusokat keresve jutnak el Nietzschéhez és Kierkegaardhoz, asszimilálják Johann Georg Hamannt, másrészt Plótinoszt, a középkori spekulatív misztikát, elsősorban Eckhart mestert. Erősen hat rájuk Schmitt Jenő Henrik gnózisa Schmitt tanítványán, Kepes Ferencen keresztül. Így jutnak el a dialogikus gondolkodók – Ferdinand Ebner, Franz Rosenzweig és Martin Buber – szóközéppontú, azaz az én-te-szó viszonyt középpontba állító biblicizmusához.

Munkájukba bekapcsolódik Békefi Zoltán is. Szintén ebből az időből datálódik Szabó barátsága Vajda Lajossal. (Barátságuk néhány dokumentumát lásd itt.) Tanítványai közé tartozik Mándy Stefánia költő és művészettörténész – később az első nagy Vajda-monográfia szerzője –, Bíró Endre, aki biokémikus lesz és Joyce-ot fordít, Kertész Magdolna.

2. Írások a harmincas évekből

1936-ban Szabó és Tábor kiadják közösen írt Vádirat a szellem ellen című könyvüket (amelyet a Szellemi Együttműködés Ligájának budapesti konferenciájára időzítenek). Itt élesen kritizálják a szellemen belül uralkodó autarkiát, epigonizmust, a bábeli nyelvzavart és terminologizmust, s ennek jegyében a kor uralkodó irányzatait, a szociológiát, a marxizmust, a pozitivizmust és a pszichoanalízist. Itt is az „előbb méltatni, aztán támadni” módszerét követik. A marxizmusban méltatják, hogy az a legelnyomottabbak, leginkább szenvedők elé a legmagasabb szellemi célokat állítja, vagyis gondolkodás és szenvedés szövetségét képviseli teoretikusan-praktikusan. Ugyanakkor nemcsak a marxizmust, hanem magát Marxot is bírálják, hogy a spirituális célokat despiritualizált eszközökkel akarta elérni:

Marx személyes magatartása illusztrációjává vált saját gyakorlati módszere lehetetlenségének: annak, hogy despiritualizált eszközökkel nem lehet spiritualizálni – csak despiritualizálni. Lehet, hogy a materialista frazeológiával Marx csak a kapitalizmus saját nyelvén akart beszélni a kapitalizmushoz – amelyhez természetesen a proletariátus éppúgy hozzátartozik, mint a kapitalisták – de ha így is volt, közben elfelejtette saját anyanyelvét.

(Szabónak Marxról szóló írásait l. itt, Nietzschéről l. itt.) Már ebben a munkájukban egy olyan egzisztencializmushoz optálnak, amely számára

az „egzisztencia” az abszolút személyi pozíció egzisztenciáját jelenti (ahol az „abszolút” és „személyi” egyformán hangsúlyosak: a kettő polaritásában rejlik az egzisztencia).

Az abszolút személyes pozíció pedig „Én” és „Te” viszonyát, „az Én–Te viszony és a nyelv, a szó kölcsönös feltételezettségét” jelenti. A nyelvnek, a szónak tehát „emberi lét-meghatározó, kozmikus jelentősége” van. Pozíciójukat Rilke „Wenn es nur einmal so ganz stille wäre” kezdetű versével és Ebner gondolataival világítják meg.

Szabó Lajos 1937-ben kiadja A hit logikája – Teocentrikus logika első füzetét.

Tábor, aki Szabóval való találkozása előtt prózaíróként indult, és közölt is néhány novellát, ebben az időben kezdi el írni Bevezetés a valóság őstörténetébe c. főművét. (Ennek néhány részlete innen érhető el.) Darányi miniszterelnöknek a zsidótörvényeket bejelentő győri beszéde után megírja A zsidóság két útja c. könyvét, amelynek célja a magyar zsidóság szellemi mozgósítása volt. Amint az 1990-es második kiadáshoz írott utószóban írja, fel akarta rázni a magyar zsidóságot tompultságából, abból az életformából, amelybe beépült a fenyegetettség tudata.

Ehhez meg kellett ismertetni zsidósága belső – és lényegileg ezotérikus – tartalmával, ráeszméltetni a nyugati kultúrában elfoglalt különleges és kényes történelmi helyére és az ebből adódó feladatokra. Szembe kellett szállni az önsajnálattal és önelégültséggel […] A magasra emelt mérce, amely megkövetelte tőle [a magyar zsidóságtól], hogy saját magatartását, cselekedeteit és érték-opcióit ne mások hibáin mérje, hanem önmaga felismert történelmi felelősségén, arra volt hivatott, hogy önismeretre támaszkodó, öntudatos, önmagához szigorú zsidó nemzedéket neveljen ki.

A zsidó vallást az áldozat vallásaként mutatja be, ahol az áldozat az alacsonyabb érték magasabb értékké teremtését jelenti az anyag-ellenállással szemben.

Szabó a negyvenes évek elején megírja a Biblia és romantika c. írását, amelyben a romantikus periódust így jellemzi:

Művek, kísérletek, töredékek: költők, művészek és gondolkodók rendkívül sűrített fellépése. Egyetemes utak kiásását kezdték meg, e hagyomány fonalát kívánták újra felvenni.

De míg

a bibliai egyéniségek, karakterek vagy küldöttek téren és időn túl szolidárisak egymással, [...] igent mondanak egymásra és a közösen követett útra, [addig] a romantikus periódus alkotóit az egymásról-nem-tudás, az egymást-nem-folytatás, az egymásra-igent-nem-mondás jellemzi.

Szabó saját álláspontját néha „nyelvi materializmusnak” is nevezi, s erről az álláspontról értékeli át például az akkoriban nagy vitákat kiváltó matematikaelméleti alapkutatás („Grundlagenforschung”) középponti kérdéseit. Az első halmazelmélet-kritikai írása 1938-ból való.

3. 1945 után

Szabó és Tábor 1945–48 között rakták le a Budapesti Dialogikus Iskola alapjait. Ezekben az években szorosan együttműködtek az író és esszéista Hamvas Bélával is és szorosabb kapcsolat alakult ki Fülep Lajossal is. Előbbivel már 45 végén megkezdődött „munkaközösségük”, rendszeres beszélgetéseik „Csütörtöki beszélgetések” néven vált ismertté, ezen hármójuk mellett Mándy Stefánia (immár Tábor Béla felesége) és Kemény Katalin (Hamvas Béla felesége) vettek részt.

Szabó a 45–48 között tartott előadássorozataiban beható értékelméleti és értékpszichológiai elemzéseket folytatott, egyaránt asszimilálta a prefilozófiai szituációt (pl. az indiai hagyományt és a preszokratikusokat), és a posztfilozófiai szemléletmódot, a földalatti XIX. század nagy alakjainak (Kierkegaard, Dosztojevszkij és Nietzsche) filozófia-, művészet- és valláskritikáját. A szemináriumi előadások legaktívabb résztvevői Kotányi Attila és Kunszt György voltak, ők le is jegyezték az előadásokat (lásd itt), mellettük Bíró Endre és Bíró Gábor neve szerepel még gyakran. A későbbi, tudomány- és matematikaelméleti vitákon Surányi János matematikus is részt vett. Szabó aktívan részt vett az Európai Iskola rendezvényein. A szellemi munkába bekapcsolódtak például a festő Vajda Júlia, az első szürrealista magyar szobrász, Jakovits József, a festő Gedő Ilka (Bíró Endre felesége), Vajda tanítványa és haláláig barátja, Bálint Endre és felesége Richter Iri.

A sztálinizmus alatt szoros kapcsolatok szövődtek a földalatti Budapesti Iskola és a szintén betiltott avantgárd képzőművészek között, főleg az Európai Iskola tagjai között. Ekkoriban nagy tisztázó viták folynak szó és kép viszonyáról, a „szó vagy a kép primátusa”, illetve „a szó vagy a szám primátusa” témakörében.

Az ötvenes évek közepétől Szabó maga is kalligráfus lett. 56-ban néhány tanítványával Nyugat-Európába ment, Brüsszelben, majd Düsseldorfban élt. Kiállításai voltak többek között Brüsszelben, Párizsban, Düsseldorfban, Dortmundban. Szabó mozgalmi pszeudonímja AO volt, ami az Anti-Organisation rövidítése. Egy ideig sok rajzát is így szignálta, később visszatérő képi motívummá vált nála.

Tábor Béla 1956 után is Budapesten maradt. A szovjet megszállás alatt a lakásán tartott szemináriumokat. Írók, festők, művészettörténészek, építészek, tudósok egyaránt voltak tanítványai között, akikkel intenzív személyes és teoretikus beszélgetéseket folytatott, a folyamatos szellemi munka mellett ezt tartotta másik legfontosabb tevékenységének. Ezek a beszélgetések többnyire (alkotói vagy más) személyes problémákból indultak ki, hogy aztán mind szélesebb kör vonódjék az aktuális problémák köré. Tábor mindig tudta teoretikusan úgy mélyíteni a felmerülő kérdéseket, hogy ez egyben a személyes érintettség fokozását is jelentette. Eközben folyamatosan dolgozott pneumatológiáján: személyiség-, logosz- és szimbólumelméletén. A diktatúra bukása után kiadták régebbi könyveit és néhány újabb írását. 2003-ban összefoglaló kötet jelent meg Személyiség és logosz címen, ez főleg életében kiadatlan írásaiból tartalmaz válogatást.

Surányi László – Tábor Ádám

Honlapok

Szabó Lajos honlapja – innen a legtöbb megjelent műve elérhető.

Szabó Lajos – his English homepage, with a selection of his works in English.

Szabó Lajosról a wikipedián is olvashatunk.

Tábor Béla honlapja – innen a legtöbb megjelent írása elérhető.

Surányi László honlapja

Válogatott bibliográfia

1. A Dialogikus Budapesti Iskola tagjainak műveiből

Elméleti művek:

SZABÓ Lajos – TÁBOR Béla, Vádirat a szellem ellen
Az Idő könyvei, 1936, 2. kiad. Comitatus, Veszprém, 1991.

SZABÓ Lajos, A hit logikája
Az Idő Könyvei, Budapest, 1937.

TÁBOR Béla, A zsidóság két útja
Az Idő könyvei, 1939, 2. kiad. Pesti Szalon, 1990.

SZABÓ Lajos, Művészet és vallás
Mouseion, 1946.

SZABÓ Lajos, Irodalom és rémület
Diarium, 1946.

Szabó Lajos, A teocentrikus logika tervezett második füzetének anyaga (1948)
A „Délután” folyóirat 1992 Újabb adalékok a halmazelmélet kérdéseihez címen jelentette meg.

SZABÓ Lajos, Szemináriumi előadásai 1946-1950
kiad. KOTÁNYI Attila, KUNSZT György, SURÁNYI László és TÁBOR Ádám, Typotex, Budapest, 1997.

Válogatás SZABÓ Lajos 1957 és 1967 között készült rajzaiból

Hommage à SZABÓ Lajos
Az Életünk folyóirat különszáma, Szombathely, 1989.
Az ott megjelent Szabó-írások közül a hálón elérhetők (l. még itt):
Adalékok a halmazelmélet kérdéseihez (1938)
A mammonizmus természetrajzához
Biblia és romantika (1941-43)
„Vezess vagy kövess” – Kisebb írások 1.
Teizmus és ateizmus roppant erőinek kereszteződése” – Kisebb írások, 2.

SZABÓ Lajos, Tény és titok
Pannon Pantheon, é.n. (1999)

TÁBOR Béla, Személyiség és logosz – Bevezető és kommentárok a valóság őstörténetéhez
Balassi, 2003.

TÁBOR Béla, Kísértés és bűn, részlet
in VAJDA Júlia emlékkönyv, l. alább, 219-224.

TÁBOR Béla, Mit jelent kérdezni? – A preszókratikusokról tartott 1970-es szeminárium bevezetője
Felolvasásra került a Tábor Béla centenáriuma alkalmából tartott megemlékezésen;
Megjelent in Műhely 2013/3 42-43.

TÁBOR Béla, Megismerni: teret teremteni
Helikon, 2010/1-2. (Térpoétika-szám, szerk. Tillmann J. A. - Szentpéteri M.) 55-61.
Lásd még itt

TÁBOR Béla, Anselmus istenbizonyítéka és Nietzsche istenkísértése (részlet az „őstörténetből”)
in Pannonhalmi Szemle XVIII/4. 2010. 25-35.
utószó:

TÁBOR Ádám - SURÁNYI László, A közreadók jegyzete uo. 35-38.

SURÁNYI László, Metaaxiomatikai problémák
Typotex, Budapest, 1992.

KUNSZT György, A hagyomány jövője. Prolegomena
Comitatus, Veszprém, 1995.

SURÁNYI László, Szabadság és geometria: logosz és ananké harca a geometriában
Typotex, 2002.

TÁBOR Ádám, Szellem és költészet
Kalligramm, 2007.

SURÁNYI László, Megszólít, vagy elvarázsol? A zene szelleméről
Typotex, 2008.

SURÁNYI László, A zene helye a dialogikus gondolkodásban
in Gábor Gy. – Vajda M. (szerk): A lét hangoltsága – Tanulmányok a tudás sokféleségéről. Typotex, 2010. 276-290.

További művek:

MÁNDY Stefánia, a kés a kéz a hal
Magyar Műhely, Paris, 1970. (néhány részlet itt olvasható)

MÁNDY Stefánia, Vajda Lajos
Corvina, Budapest, 1983.

MÁNDY Stefánia, Az ellopott történelem. Versek 1944-1992
Typotex, Budapest, 1992.

MÁNDY Stefánia, Scintilla
Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1999. (néhány vers itt olvasható
lásd még itt és itt

SURÁNYI László, Tér és idegenség a zenében
in Helikon, 2010/1-2. (Térpoétika-szám, szerk. Tillmann J. A. - Szentpéteri M.) 129-136. itt

TÁBOR Ádám, A káprázat kertje
Magvető, Budapest, 1994.

TÁBOR Ádám, A váratlan kultúra. Esszék a magyar neoavantgárd irodalomról és művészetről
Balassi, Budapest, 1997.

TÁBOR Ádám, A hurrikán háza
Kalligram, Budapest, 2009.

TÁBOR Eszter, Különóra
Typotex, Budapest, 1994.

VAJDA Júlia, szerk. Kozák Gy. és Soóky A.
Balassi, 2004.

2. Esszék, recenziók a Dialogikus Budapesti Iskoláról, szerzőiről, műveikről

HAMVAS BÉLA, Vádirat a szellem ellen – recenzió, 1936

SZERB Antal, A Vádirat a szellem ellen c. kötetről – Szabó Lajos és Tábor Béla röpirata
Nyugat 1937. januári szám htm | pdf

MÁNDY Stefánia, Szabó Lajost megérteni
In Szabó Lajos Szemináriumi előadásai I., l. fent

HAMVAS Béla, Szarepta. Esszék 1951-1955
Medio, Budapest, o.J. (1998.)

VÖRÖSS László, Jó emlékek idézése, recenzió Szabó Lajos Szemináriumi előadásai első kötetéről.
Magyar Tudomány, 1999/1.

TÁBOR Ádám, A „csütörtöki beszélgetésekről” – Tábor Béla szellemi topológiája elé, (Hamvas B., Szabó L., Tábor B., Kemény K. és Mándy St. részvételével 1945 és 1947 között folyt beszélgetésekről)
„2000”, MMIII November–December, 71-77.

ÁCS József, Ellenállás vagy szembenállás?
Liget, 2005/10

Tábor Ádám, Minden gondolatnak alján – Ady és filozófus örökösei: a magyar dialogikus gondolkodók
Világosság, 2007/6. Lásd még itt is.

A „100 éve született Tábor Béla” megemlékezés alkalmára írt szövegek:
SURÁNYI László, Szabadon engedni (Megjelent in Műhely 2013/3, 44-46.)
HORVÁTH Ágnes, Mondatvésők
ISZTRAY Simon, Kezdetrobbanás
HEGEDÜS Pál, [cím nélkül]
ABÉRT Miklós, Tábor Béla hangja
Danielle PINKSTEIN, Le Passage, magyarul:
Danielle PINKSTEIN, Átkelés – fordította Horváth Ágnes.
A megemlékezésen elhangzott
KURTÁG György, Mándy Stefániának, Tábor Béla emlékére írt műve
Kemenes András előadásában,
valamint
BALI János az alkalomra írt műve
Mizsei Zoltán előadásában. (Egy részlet meghallgatható itt)

Néhány előadás a „Kotányi Attila: a mondott szó elkötelező ereje” címen 2011 áprilisában rendezett konferencián:
BÖHRINGER, Hannes, Na kérem
Magyar Lettre 2012 nyár 4-6.
SURÁNYI László, Kotányi Attila és a Budapesti Dialogikus Iskola
Magyar Lettre 2012 nyár 7-11.
TÁBOR Ádám, A teret teremtő fal avagy a logoszt energetizáló daimón – Kotányi Attila pozitív aszimmetriája
Magyar Lettre 2012 nyár 13-15.

Mándy Stefánia - Redivivus
a Parnasszus költészeti folyóirat megemlékezése (2013 NYÁR)
MÁNDY Stefánia, név
MÁNDY Stefánia, a rejtőzőnek
TÁBOR Ádám, Mándy Stefánia költői pályája
SURÁNYI László, A dialogikus vers
TARJÁN Tamás, Lián és szekerce - Mándy Stefánia: Kohézió
YASHIRO Atiko, kavicshajigálás egy/másnak - Jász Attila fordítása
HORVÁTH Ágnes, Az ember és a ház
VILLÁNYI László, A másik
MIKLÓSSY Endre, Lélekszikra
MOLNÁR LAMOS Krisztina, A boldog lelkek tánca
BÁTHORI Csaba, Triptichon

Kiállítás-megnyitók (Szabó Lajos rajzairól):
Kunszt György megnyitója az 1980-as kiállításon
Kotányi Attila megnyitója az 1997-es kiállítás katalógusának bemutatóján
Uri Asaf megnyitója, 2011 március, 2B galéria, Budapest
Tábor Ádám megnyitója 2011 november, Ars Geometrica Galéria, Eger, szerkesztett változata Nyelv, matézis és kép hármas egysége Szabó Lajosnál címen megjelent az Élet és Irodalom 2012. március 30-i számában.

Szabó Lajosról további írások Szabó Lajos honlapján olvashatók.

Német nyelven:

EIKWN, Die spekulativen grafischen Bildschriften von Lajos SZABÓ (mit seinen theoretischen Schriften, ungarisch-deutsch), hrsg. von Attila KOTÁNYI
Ernst Museum, Budapest, 1997.

Lajos SZABÓ, Seminar Vorträge 1947-1950 – Erste Vortrag über Psychologie wie es Attila Kotányi und György Kunszt notierten, übersetzt von Éva Zádor.
Böhringer, Hannes - Tillmann, Jozsef A. (hrsg.), Tanzen wir Philosophie! – Begegnungen mit Attila Kotányi. S. 37-39.

Lajos SZABÓ, Sätze zu einer Theorie des Zeichens - aus dem Nachlass zusammengestellt von Béla Tábor, übersetzt von

Béla TÁBOR, Nachwort zur zweiten Ausgabe der Zwei Wegen des Judentums, übersetzt von Madeleine Merán.

TÁBOR Béla német nyelvű honlapja - TÁBOR Belas homepage in Deutsch

László SURÁNYI, Metaaxiomatische Probleme
Harri Deutsch, Thun und Frankfurt – Typotex, Budapest, 1999.

László SURÁNYI, Descartes, Bolyai, Lobatschewskij und die Zurückführung der Geometrie zu ihrer subjektiven Wurzel, übersetzt von Madeleine Merán,
in Jenseits von Kunst, hrsg. P. Weibel, Passagen Verlag é.n. 614-617.

Lajos VAJDA, 10 Bilder, Geleitwort von Stefánia MÁNDY (englisch-deutsch-französisch)
Corvina, Budapest, 1971.

BÖHRINGER, Hannes, Na bitte
in Böhringer, Hannes - Tillmann, Jozsef A. (hrsg.), Tanzen wir Philosophie! – Begegnungen mit Attila Kotányi. S.92-101.

SURÁNYI, László, Attila Kotányi und die Budapester Dialogische Schule
das. 20-41, übersetzt von Éva Zádor.

TÁBOR, Ádám, Die Wand, die Raum schafft oder der Daimon, der den Logos energetisiert – die positive Asymmetrie von Attila Kotányi
das. 78-85, übersetzt von Krisztina Kovács.

Angol nyelven – in English:

Béla TÁBOR, Epilogue to the second edition of The Two Paths of Jewry (translated by Pál Hegedüs and Jessica Sacks)

Lásd a Budapesti Dialogikus Iskola angol nyelvű honlapját – See the English Homepage of the Budapest Dialogical School
and – és

TÁBOR Béla angol nyelvű honlapja - B. TABOR's homepage in English (not yet available)

Lajos SZABÓ's website in English

Francia nyelven:

Béla TÁBOR, Judaïsme professionnel ou vision juive du monde ?

TÁBOR Béla francia nyelvű honlapja még nem elérhető

Lajos VAJDA, 10 tableaux reproduits, préface de Stefánia MÁNDY (anglais-allemand-francais)
Corvina, Budapest, 1971.

Ágnes HORVÁTH, Un penseur peintre : Lajos Szabó (1902 – 1967) et un peintre penseur : Lajos Vajda (1908 – 1941)

MÁNDY Stefánia, bálint [=Bálint Endre]
Desclée de Brouwer, 1967.

A honlap fejlesztés alatt áll.

Kontakt:
L. SURÁNYI, lsuranyi@gmail.com
Á.TÁBOR, lantesij@gmail.com